Eurázsiai vidra

Leírás: Testhossza 100-130 cm, de ebből 35-45 cm a farokra esik. Bundájának színe a hátoldalon sötétbarna, a hasoldalon viszont világosabb, inkább szürkéssárgás színű.

Elterjedés, élőhely: Európa nagy részén, Ázsiában egészen Japánig, illetve délkelet felé a Szunda-szigetekig honos, de megtalálható Észak-Afrikában is. A vizek, vízpartok közelségében érzi igazán otthon magát, különösen ott, ahol a víz csendes, nem túl erős sodrású, s a vízparton sűrű növényzet tenyészik.

Életmód, táplálkozás: A vízben és a szárazon egyaránt otthonosan mozog. Igen fürge, élénk állat, rendkívül gyors reakciókkal. Étlapján főként halak szerepelnek, de békák, kisebb rágcsálók, sőt gyümölcsök is szerepelnek az étlapján. A halastavak környékén igen nagy károkat képes okozni a halállományban, ezért ezeken a vidékeken nem túl népszerű.

Szaporodás, egyedfejlődés: A kölykök a 63-65 napos vemhességi idő elteltével vakon jönnek a világra, szemük csak 30-35 nap múlva nyílik ki. A nőstény erre az időre általában egy föld alatti üregbe húzódik vissza, ahol valóságos kis fészket készít magának. A vidrakölykök 10-12 hónapig maradnak anyjukkal, és 2-3 évesen válnak szaporodóképessé.

Érdekességek: A vidra teste részben vízi életmódjához idomult. Áramvonalas alakja és viszonylag hosszú farka, valamint hajlékony teste nemcsak gyors, hanem igen fordulékony úszást tesz lehetővé. Bundája sűrű, tömött és zsíros, víz alatt pedig az is jól látszik, hogy a bundában megrekedt levegő ezüstösen csillog. Minthogy sokáig pusztítandó kártevőként tartották számon, állománya mára igencsak megfogyatkozott, részben emiatt, részben pedig azért, mert élőhelye, az egész vízparti ökoszisztéma is egyre nagyobb veszélyben van. Hazánkban a vidra fokozottan védett állatfaj.