A költészet napja alkalmából emlékezzünk meg József Attiláról! József Attila hatodik gyermekként született 1905. április 11-én, ekkor azonban már csak két nénje élt. Apja elhagyta családját. A kisfiú Öcsödön nevelkedett egy parasztcsaládnál, de később visszatért Budapestre. Édesanyja meghalt, gyámja egyik nővérének, Jolánnak férje, Makai Ödön lett. Makóra került gimnáziumba, nyaranta munkát vállalt. Kilencéves volt, mikor először öngyilkosságot kísérelt meg.

Megismerkedett Juhász Gyulával, az ő segítségével megjelent első verseskötete (Szépség koldusa) Szegeden. A „Nyugat” is közölte verseit. Otthagyta a gimnáziumot, de később Budapesten leérettségizett. A szegedi egyetem hallgatója lett, magyar-francia szakra iratkozott be, innen azonban eltanácsolta Horger Antal nyelvészprofesszor a „Tiszta szívvel” című verse miatt. A költő ősszel a bécsi egyetemen hallgatott előadásokat; megismerkedett Németh Andorral, Kassák Lajossal, Hatvany Lajossal, Lukács Györggyel. Párizsban a Sorbonne egyetemre járt. 1927-ben hazatért Budapestre. Barátságot kötött Illyés Gyulával. Rövid ideig a pesti egyetemre is járt. Megismerkedett Kosztolányi Dezsővel.

Szerelmes volt a jómódú polgárcsaládból származó Vágó Mártába, de a lány egyéves londoni tanulmányútra ment. Idegösszeomlással szanatóriumba került. 1930-tól Szántó Judit volt az élettársa, nagy szegénységben éltek. Később szakítottak. 1935-ben beleszeretett pszichoanalitikus kezelőjébe, Gyömrői Editbe. A „Nagyon fáj” szerelmes verseinek ez a kapcsolat az ihletője.

A „Szép Szó” egyik szerkesztője lett. „Nagyon fáj” (1936) c. kötete sem hozta meg a várt elismerést. A költő utolsó szerelme Kozmutza Flóra volt.

Még az év nyarán a Siesta szanatóriumba került; november 4-én nénjei vették magukhoz balatonszárszói panziójukba. 1937. december 3-án a szárszói állomáson egy tehervonat halálra gázolta. Máig vitatott, hogy a költő szándékos öngyilkosságot követett-e el, vagy véletlen balesetnek esett áldozatul.

József Attila munkássága csak a költő halála után nyerte el méltó elismerését.

József Attila életműve szerves része a magyar kultúrának, verseinek többsége semmit nem vesztett modernségéből, erejéből. A 20. század egyik legjelentősebb költőjének tekinthető, költészete nemcsak saját kora, hanem az egész század alapkérdéseit felölelte. Művészetében a kor lehetséges poétikai eljárásai keverednek. Költészete mindenkit képes megszólítani.

Noha a költészet napját József Attila születéséhez kötjük, április 11-én született Márai Sándor is, 5 évvel József Attila előtt, 1900-ban.

A magyar költészet napját negyven évvel ezelőtt, 1964-ben ünnepelték meg először.

József Attila talán legismertebb verse:

MAMA

Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.